Aparate radio vechi, colectie personala Francisc Visky
Home : My Story : Galerie foto : Linkuri : Noutati : Donatii : Contact  
Colectii
Colectie de aparate de radio
Colectie de manipulatoare
Colectie de instrumente
Colectie de tuburi electronice
Colectie de difuzoare
Aparate de radio militare
 
Noutati

2008-01-15
Proradioantic.ro

Situl este intretinut prin
sponsorizari si donatii. Apasati aici pentru mai multe informatii
 
 

 


Francisc Visky

My Story

      Érdekes módon, kapcsolatom a rádióval 1956 októberében kezdődött Magyar Kéczen, valahol Bihar megyében, – románul csak Cheti. Nyolc és fél éves voltam. Édesapámnak volt egy fülhallgatós készüléke, egy lámpás. Amikor a zseblámpa elemeket cserélgette, meg amikor finoman tunningolt vagy visszacsatolt, nekem ezek a manőverek tűntek a legizgalmasabbaknak. Majdnem mindig mellette voltam esténként, és figyeltem, hogy mit csinál, mit mond neki az a kis doboz, hogy annyira odafigyel.

       Épp akkor azt mondta, hogy a magyar forradalmat vérbe fojtották a testvérek, az oroszok. Ekkor, a kagylókkal a fülein, elkezdett sírni. Nagyon megutáltam a kis nyavalyás fekete dobozt. Addig sohasem láttam sírni apámat. Mindig felszabadult, derűs ember volt. Csak amikor a prédikációit készítette, váltott komolyra, halálkomolyra. Egyébként ez a sírás volt egyetlen politikai megnyilvánulása a rendszerrel szemben, kivéve persze azt, hogy egy keresztyén ember már önmagában politikai tényező. Ezért, csak úgy, 22 évre ítélte a kommunista rendszer.

       Édesanyámat – aki Budapestről került át Romániába- és hét kiskorú gyermekét a Duna-deltába telepítették ki ... egy cölöp mellé. Még az árnyéka sem volt hasznavehető, csak azt mutatta, hogy ott kell lakni. Csak úgy, ítélet nélkül. Akkor tíz éves voltam. A legnagyobb a hét közül. A legkisebb kilenc hónapos volt.

       Két év után, némi segítséggel, megépült az első detektoros készülékem. Traktorból kilopott mágneses tekercs (magneto tekercs) drótjából lett tekercs és antenna, egy fél kagylót kaptam egy ezermester rabtárstól, a forgókondenzátort pedig egy másik elítélttől szereztem. Detektort volt a legnehezebb beszerezni, de az is megoldódott. Kén és ólom mesterkeverékéből, sok próbálkozás után, sikeres kristályt állítottam elő. A kartondoboz már nem jelentett akadályt, hogy megszólaljon az agregát. Meg is szólalt: „Gavarit Moszkva” – mondta. Akkor még románul sem tudtam, nemhogy oroszul. Most meg a magyart töröm. De volt egy kapcsolatom a külvilággal.

      Addig fejlesztettem a masinát, míg románul is megszólalt. Most már tudtam, hogy hol is vagyunk. De nem tudtam, hogy meddig leszünk ott. És apánkról sem tudtunk semmit. Öt év múlva hazakerültünk, majd egy évre rá édesapám is előkerült. Amnesztia, rehabilitálás nélkül.

      Otthon is folyattam a rádiózást. Felvételiztem vagy ötször a rádiótechnikai egyetemre, de nem akarták, hogy bejussak. Rehabilitálás nélkül... Majd sikerült elvégeznem egy politikailag kevésbé érzékeny egyetemet. Üzemi elektromérnök lettem. Itt megszakadt a rádiózás.

       Vagy három éve András – a legkisebbik testvérem, aki író, rendező, egyetemi tanár, doktor stb. – megkért, hogy emlékezzünk. És a könyvébe belekerült ez a kis epizód is. Hogy minél hitelesebb legyen a sztori, megépíttette velem a Latesti (a koncentrációs baragani falu neve) rádiót. Azóta nosztalgiázom ...

 

Galerie foto

Moneasa. Menyhaza. House of Haven
 
Familia. A csalad. Family
 
Informatii aditionale
 
Corespondenta/Contact
Vizitati pagina de contact
 
 

Copyright (c) 2011 Francisc Visky. Web Design by Icetech


Vezi Vizitatori